Vén csibész a bor,
Megbúvik hordó rejtekén.
S néha meglakol,
Mert olykor tetten érem én.
S akkor vígan dalol.
Oly jó lelkű, csibész.
Mindent tud, amit tudni kéne,
Háj, na-na na-naj.
Ráültet minden zenére,
Háj, na-na na-naj.
Mindenre van bölcsessége,
Háj, na-na na-naj.
Titkaidnak ősi őre,
nananana
Százszor, száz dalát,
Elhúzza, hogyha rendelem,
Sej az angyalát,
Ha nincs, hát végrendelkezem.
Sok-sok vén cimborát,
Láttam figyelni szép szavát.
Mindent tud, amit tudni kéne,
Háj, na-na na-naj.
Ráültet minden zenére,
Háj, na-na na-naj.
Mindenre van bölcsessége,
Háj, na-na na-naj.
Titkaidnak ősi őre,
A vén csibész
Nincs józan ész
A bor a vén csibész
Nincs józan ész
A bor a vén csibész
Nincs józan ész
A bor a vén csibész
Nincs józan ész
A bor a vén csibész.
—–
Amíg csak élünk és halunk,
A bortól sose szomjazunk.