Mikor betörtél az álmaimba kedvesem,
És átszőtted az éjszakáimat,
Hajnal felé annyit mondtam csendesen,
– Engem ne szeress, mert szeretni nem szabad.
Azt mondtam;
– Bármeddig maradok,
s bármit ígértem még tegnap előtt,
ma még itt vagyok,
de a holnapok
már nélkülem mennek az ablak előtt.
Elrejtettünk ébredést
az éjbe hulló napban,
Feltaláltunk kétkedést
az állító szavakban,
Nem álmodott boldogságot senki szebb alakban,
Vadgesztenyét szelídített szerelmünk a parkban.
Mikor vágyaimra rálestél a kulcslyukon,
És tetten érted ábrándjaimat,
S minden titkom ott hevert az arcomon,
Te már elszöktél, csak azért, hogy védd magad.
Azt mondtam;
– Látod, nem zavarok,
s bármilyen esküre nyúlt a kezem,
egyet gondolok, mindent itt hagyok,
elmegyek, s bármikor megérkezem.
Elrejtettünk ébredést
az éjbe hulló napban,
Feltaláltunk kétkedést
az állító szavakban,
Nem álmodott boldogságot senki szebb alakban,
Vadgesztenyét szelídített szerelmünk a parkban.
Elrejtettünk ébredést
az éjbe hulló napban,
Feltaláltunk kétkedést
az állító szavakban,
Nem álmodott boldogságot senki szebb alakban,
Vadgesztenyét szelídített szerelmünk a parkban.