No 4. Dal

2019.12.26.    Dalok

Te nem tudod miért mosolyog a Hold,
ha országúton szembe jön Veled?
Hogy mért vidám s mért szomorú a volt,
ha más hangsúllyal mondják a neved?

Te nem tudod, hogy veszélyes a nyár,
ha csillagokra rácsodálkozol?
Hogy ölbe kap és messze visz az ár,
ha sorsod ellen még csatározol?

Én egy férfit vágytam férjül,
Kinek szomját olthatom,
Ki a harcból hozzám térül,
Kivel sorsán osztozom,

Meg kell, hogy állj, úrrá kell légy a bún.
Nem lehet kiszökni mindig a hátsó kapun.
/ez alatt/
/ Te nem tudod, hogy becstelen a szó?
Hogy kék a rét? Hogy nem fehér a hó? /

Te nem tudod, hogy én sem létezem?
Ha fény kihuny, nem látsz, nem is vagyok.
A létem az, ha őrzöd a nevem,
mint titkot, Angyalok.

Te nem tudod, hogy becstelen a szó?
Ha bent lapul, csak úgy marad igaz.
Hogy kék a rét? Hogy nem fehér a hó?
Hogy öröm nincs, csak nemtelen vigasz?

Te nem tudod, hogy én sem létezem?
Ha fény kihuny, nem látsz, nem is vagyok.
A létem az, ha őrzöd a nevem,
mint ősi titkot, Szürke Angyalok.

Én egy férfit vágytam férjül,
Kinek szomját olthatom,
Ki a harcból hozzám térül,
Kivel sorsán osztozom,

Meg kell, hogy állj, úrrá kell légy a bún.
Nem lehet kiszökni mindig a hátsó kapun.

Te nem tudod, hogy én sem létezem?
Ha fény kihuny, nem látsz, nem is vagyok.
A létem az, ha őrzöd a nevem,
mint titkot, Angyalok.
Te, nem tudod…

A dalszöveget írta: Moravetz Levente

2019-12-26T10:51:37+00:00